Egy szép tavaszi 9:00-i reggelen Jenna éppen szomorúan lép Emmáék ajtója elé, míg végül bekopog.
- Szia Emma! - köszön egy kis hangon.
- Szia Jenna! - Köszön vissza Emma.
- Hogy hogy itt? - Kérdezi meglepődve Emma.
- Háát...Csak..
- Ömm, hát lenne egy dolog amiről csak neked lehet beszélni. És csak mi ketten
tudjunk erről rendben?
- Persze, megígérem csak bökd már ki! - sürgeti Emma.
-Hát a napokba elmentem a városba meg venni a táskát amit már hetek óta szeretnék
és hirtelen megláttam Josht.
- Tényleg? Mi történt? - kérdezősködött Emma.
- Psszt! Mondtam, hogy csendben!
-Bocsii!
- Nos, köszönt nekem, és mire kinyöghettem volna, hogy Szia! Egyre közelebb
és közelebb jött hozzám, a szívem majd kiugrott a helyéről, a tenyerem izzadni kezdett, és
nagyon furcsa bizsergő érzés kavargott bennem. Mit jelent ez?
Nagyon félek!
- Óóó... Ne félj! Te csak szerelmes vagy! - nyugtatta Emma.
- Dehogy is! Ne mondj ilyeneket! - szégyenlősködött Jenna.
- De ez nagyon is igaz! Én is így voltam mikor először megláttam Kevint. Ugyan ezeket
éreztem, és tessék: Már egy fél éve járunk. Ne félj ettől az érzéstől!
- Ak...Akkor ez azt jelenti, hogy szerelmes vagyok?
- Pontosan!
- De ez nem jó!
- Na de miért?
- Mert nem vagyok erre felkészülve.
- De minden jel azt mutatja, hogy igen.
- Nézd! Amikor Kevinbe már nagyon belezúgtam, de még nem mondtam
el neki akkor nagyon rossz volt, ha más lányokkal beszélt. Teljesen féltékeny lettem.
De ezt nem kívánom neked. - vígasztalódott Emma.
- De én soha nem éreztem úgy iránta. És ő sem! Nem beszélt velem sokat, de mikor elöttem állt mindig a
földet nézte, és láttam hogy nagyon ideges.
- Hát pont ez az!
- Ők máshogy fejezik ki érzelmüket.
- Hűha...Most akkor mit tegyek? - kérdezte Jenna.
- Hívd el őt egy csendes helyre, és beszéld meg vele, hogy te mit érzel iránta. Szerintem ő is
csak erre a pillanatra várt.
- Lehet hogy igazad van! Köszönöm!
-Nincs mit!
- Huh! Már ennyi az idő, mennem kell még egy csomó leckém van!
Szia! - rohant el szélsebesen Jenna.
Szia! - mondta végül Emma.